20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.
De csak időjárás tekintetében. Az első, topos-rövidnacis nap után Hollandia ma úgy üdvözölt, hogy leszakadt az ég. Ja, említettem már, hogy megérkeztem? Még tegnap. A repülés uncsi volt, olyannyira, hogy elaludtam és csak arra ébredtem fel, hogy bukik a fejem, meg hogy öveket bekapcsolni, mert turbulenciába kerültünk. Dortmundban várt rám a hostcsalád, onnan autókáztunk Enschedebe ("Encrödö-nek" kell ejteni :D). A város tök szép, sokkal mozgalmasabb, mint ahogy elképzeltem, az Oude Markt-on este beindul az élet, mindenki csiniben van és beülnek vacsizni vagy iszogatni a bárokba. Majd lövök pár képet a belvárosról, ma is vittem magammal fotógépet, de olyan siralmasak lettek, mint amilyen az időjárás is volt. Az emberek itt baromi kedvesek amúgy. Ma vettem pár fürdőszobai holmit a helyi szupermarketben (Albert Heijn), ahol is a pénztáros néni azonnal átváltott angolra, amint mondtam, hogy nem beszélek hollandul, és még szép hétvégét is kívánt. Erről jut eszembe, szeptember végétől fogok nyelvtanfolyamra járni, várom már, mert így angolul magyarázok a gyerekeknek, meg néha pár magyar szó is becsúszik. Az angolom még nem folyamatos, de mindent el tudok magyarázni és meg is értek, max. visszakérdezek, ha elsőre nem tiszta. A családról pedig annyit, hogy semennyit, mert szerintem az a személyes jogokat súrolná, és később valószínűleg nekem is érdekesebb lesz visszaolvasni, hogy milyen volt egy-egy kiruccanásom a nagyvárosokba/Enschedebe/barátokkal, minthogy aznap éppen melyik gyerek sírdogálásán húztam fel magam. De például kenyeret csak a fagyasztóban tartunk, és evés előtt húsz másodpercre tesszük be a mikróba. A kedvencem pedig az egészben, hogy nem aggódunk túl semmit, a gyerek nyakig úszik a homokban a játszótéren, a játékok össze-vissza hevernek a lakásban, a tévé bármikor szólhat, ha valakinek úgy van kedve, megeszik egy kekszet vagy csokit, a pici az alvásból vigyorogva kel fel, és legfőképpen mindenki baromi aktív, mindenki szereti a mókát. Na még dobbantok ide egy dalt, ami szerintem teljesen jellemző rám, meg egy kis részletet belőle:
Seeker Lover Keeper - Even though I'm a woman
:
I feel like a travelling salesman Even though I am a woman Picking up my bags from the station Standing there face to face I'd be lying if I did not say I love you more when I'm missing you It's why I am always away Believe me it's true
Oh oh I I've got a secret I think I was born to be in a state of longing Born to be wanting wanting I put it in a letter for you I love the danger in distance This time I'm leaving you Well this is how I feel
Jó éjszakát, szép napot, folyt.köv. hamarosan! Holnapra egy indonéz srác búcsúbulijába hívott meg a házban takarító indonéz lány, meg várost nézni is megyünk, plusz a hétvégén még sok-sok mindent tanulok majd a házban/gyerekekkel teendő dolgokról. Mára viszlát!
Ma Skype-oltunk a családdal. Integettünk egymásnak a gyerekekkel, hát nem csak képről irtó édesek. Imádom, hogy kis husik és hogy hiperaktívak. Van egy kis labrador kutyi is, aki még olyan pici, hogy mindenkit megharapdál és mindent megrág. A ház nagyon jól néz ki, három szintes és a legfelső szinten van az Au-pair szoba. Ja, merthogy a leendő szobámat is megmutatták. Hát, beleszerettem, ugyanis van benne egy gyönyörű fehér komód, ami nekem az álombútor kategória. Szép nagy ágy kihúzható vendégággyal, TV, DVD lejátszó, fekete kanapé, nagyon szép szoba. A gyerekek szobái tök jó színesek, a nappali hatalmas és a kertre néz. A konyhát szeptember végétől átépítik. Úgy látszik, az építkezést sosem úszom meg, tavaly a németek is átépítettek. (Wiesbadenben, Frankfurttól nem messze Au-pairkedtem egy nyarat.) De nem számít, mert az az érzésem, hogy imádni fogom az egészet! Előre látom magam, ahogy a kanapén sziesztázunk a gyerekekkel vagy épp a játékokat nyúzzuk, szaladgálunk fel-alá a lakásban, énekelünk vagy mondókákat mondunk. Ja és anyuka említette a beszélgetés során, hogy a városnak IT (Information Technology) egyetemi kara van, szóval rengeteg fiatal srácot fogok látni, ha esetleg "nem lenne barátom". Jó fej ez a nő. :)
Szóval kis kiruccanás. 13 nap múlva a szélmalmok és tulipánok földjére érkezem. Repjegy megvéve, a család vár rám. Izgulok, elmondhatatlanul. Tudom, hogy kikhez megyek, hogy jó helyen leszek, lesz egy kedves hosztfamíliám, mégis fogalmam sincs, hogy mire számítsak és hogy milyen lesz az előttem álló négy hónap. Őrület!
