Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2012. október 21., vasárnap

Spontán kiruccanás



















Célpont: a főváros.
Társaság: 3 őrült Au-pair csaj. ("dontászk! víáróperz!" :D)
Időpont: szombat déltől estig, egy átmulatott péntek éjszaka után.

Kell ennél jobb hétvége?

2012. október 19., péntek

Csak egy péntek délelőtt

Felkelni reggel és örülni a jóidőnek. Nem bosszankodni azon, hogy 7.15-re a konyhában kell lenni, csak menni és végigvinni a reggeli rutint, de ezúttal lassabban, gyomorgörcs nélkül, nyugisabbra véve a figurát. A megüresedett házban eltakarítani a reggeli pusztítás maradványait, felosonni a zugomba, ablakot nyitni, zenét bekapcsolni, fordításnak nekiállni. Kis pihi után bringára szállni, majdnem elüttetni magam egy autóval (és később még eggyel), majd betekerni a városba, nasit venni és törökülésbe vágni magam egy padon a főtéren. Csokis tejet inni, bociszeletet enni, terveket felfirkantani, a fordításon javítgatni. Észrevenni, hogy a tér közben megtelt emberekkel és segíteni mind a két idős hölgynek és egy úrnak, akik megszólítanak. Az úr először elfordul, amint közlöm, hogy nem beszélem a nyelvet, de végül utánakiabálok, mert az Albert Heijn szót megértem és elmagyarázom neki angolul, merre van az említett szupermarket és ő megköszöni. Ülök tovább, figyelem, ahogy jó irányba megy, firkálgatok, cikket olvasok a Nők Lapjából az életen át tartó tanulásról és kieresztek minden mérget, amit egy eszeveszett hét okozott. Ezt megérdemeltem!


2012. október 11., csütörtök

"A folyt."

Szombaton korán keltem, hogy még délelőtt tegyek egy nagy kört a városban. Elsétáltam a Museumplein-ra, azaz Múzeumtérre, így most már tudom, hogy melyik múzeumot hol keressem, amikor már be is megyek majd. :D Benéztem a Vondelparkba is, aztán elkeveredtem valami puccos utcába, ahol Chanel és Gucci üzletek váltották egymást, majd a belváros felé vettem az irányt és fotózgattam a miniatűr házakat. A város még aludt, alig volt néhány ember az utcán, meglepően nagy csend volt mindenhol, jól esett a hosszú séta. Átsétáltam a Nine streets és Jordaan negyedeken, szuper kis házikók voltak ott, szívesen laknék olyanban egy darabig. Rábukkantam egy régiségpiacra is, de utána már indulnom kellett az állomásra. Sietősre fogtam, mert pontosan nem tudtam az utat, térképpel a kezemben szedtem a lábaim, de persze rossz irányba mentem egy kis ideig. Nem is én lennék, ha nem így lett volna! A vonatot végül elértem Hága irányába, és fél egy körül megérkeztem Den Haag HS-re, ahol Thomasz, egy kedves lengyel srác várt rám. Nála kanapészörföltem aznap este, sok-sok kaland után. Kezdődött az egész a biciklibérléssel, majd gyors lecuccolás és a nap megtervezése következett. Eltekertünk a Madurodamba, ami egy nagy park, benne Hollandia legfontosabb épületeinek miniatűr változatával. Szuper hely! Két vagy három órába telt, mire körbejártuk, és közben a fotógépem is lemerült. Na de beszéljenek inkább a képek:

MADURODAM - HÁGA



Erasmus-híd - Rotterdam - ide is megyek!




Corpus Experience - ez is tervben van!



Amszterdam - de Dam - élő nagyság után kicsiben is megnézhettem.



Azt hiszem, látszik, hogy klassz helyen voltunk. És amellett, hogy jó az összkép, a részletek is nagyon jól ki vannak dolgozva, némelyik busz és teherautó mozog is, sőt az egyik KLM-es repcsi is! Kisfilmek is vannak a miniatűrök mellett, amikből sok új dolgot megtudtunk Hollandiáról. Végül a helyet nagy jókedvvel és piszok éhes gyomorral hagytuk el, úgyhogy irány a kikötő és a Pasta Company étterem, ahol mennyei tésztákat ettünk. A ruccolának most sem bírtam ellenállni, és még most sem untam rá, örök szerelem. Thomasz megmutatta a munkahelyét is, pont a főnöke is befutott, így megnézhettem élőben is a korábban videón már látott "kütyüt". Huszonvalahány éves a srác, aki kitalálta ezt a helikopter-fényképezőgép kombót, amit ma már egy csomó országban használnak, többek között a belga rendőrség is. Helyszíneléseknél a levegőből tudnak vele felvételeket készíteni, nagyon állat gépezet, csak ámultam! És főleg az nyűgözött le, hogy a srácnak jött az ötlet, megvalósította, eladta és most már sorozatgyártják, annyira népszerű lett. Mivel az iroda a tengerre néz, már nagyon be voltam sózva, hogy megpillantsam az Északi-tengert, úgyhogy le is tekertünk, én meg csak hüledeztem tovább, annyira csodálatos volt a látvány, a sós víz illata meg ahogy a hatalmas hullámok nyaldosták a partot. Scheveningennek hívják a helyet, régebben halászfalu volt, mára már Hága része. Baromi hosszú promenád, egy hatalmas móló, homokos part, lemenő nap, mi kell még? Csodás volt, ha akarnám se tudnám soha elfelejteni azt az érzést. 

ez volnék én az Északi-tenger partján

ilyenen egyszer fogok utazni!

Scheveningen - Hága

Este aztán még beszélgettünk meg videókat néztünk Thomasszal, másnap pedig elbringáztunk Delftbe, hogy megnézzük a Science Centert. Hát, elég jó dolguk van a delfti egyetemistáknak, mert ami felszereléssel ott dolgoznak, az elég szuper! Versenyautó- és repülőgépszimulátorokat próbáltunk ki, meg egy csomó tök jó találmány ki van állítva, mint pl. napelemes versenyautó, különböző robotok, foci kicsit átértelmezve. Le se bírom írni, oda el kell menni, iszonyat jó hely és nem is drága a beugró. Apropó, itt a belépő árakat nem sokallom, mindenhova egész emberi áron be lehet jutni és ami bent fogad, azért maximálisan megéri az a pénz. Egyetlen bökkenő az utazás lehet, a vonatjegy azért nem két fillér, de tekintve, hogy egy Enschede - Amszterdam távot átszállás nélkül megtehetek és simán átalszom, panaszra nincs okom. Visszakanyarodva Delftre, még bedobtunk egy gyrost, aztán újra Hága felé vettük az irányt, sütött a nap, egy kanális mentén bringáztunk, és mégis kicsit szomorúak voltunk, mert véget ért a hétvége. Visszamentünk Thomasz lakásába, felvettem a hátizsákom és még tekertünk egy uccsót a vasútra. Leadtam a bringám, és hála a jó égnek visszakaptam a "deposit-ot" (nem jut eszembe magyarul. vagy van ilyen magyar szó? :D), ami azért klassz, mert még Delftben letörtem a kitámasztóról egy műanyagdarabot, és nem tudtam, hogy mennyibe fog az nekem fájni. Végül egy "Ez egy csomószor előfordul-lal" megúsztam, pedig előtte a szívbaj kerülgetett. Ezután már csak jegyvásárlás, bár az se ment könnyen, a török jegypénztáros pasi nem igazán értette, hova a búbánatba kérem a jegyem, úgyhogy először kaptam egyet Enschede helyett Amszterdamba. Na néhányszori elismétlés, majd elbetűzés után végül a megfelelő jeggyel a kezemben elköszöntem Thomasztól, vonatra szálltam és meg sem álltam kedvenc "kis" városkámig, ahol aztán nehezen jött álom a szememre a sok feldolgoznivaló miatt. Azóta már beindult a hét, mindjárt megint hétvége, el sem hiszem, imádok itt lenni és úgy rohan az idő, mintha kergetném, pedig nem teszem! Szuper helyek vannak itt, a listám ahelyett, hogy rövidülne, egyre hosszabb és hosszabb, úgyhogy minden percet ki fogok használni. De nem ezen a hétvégén. Most van egy kis önkéntes melóm, a TedXYouth-nak fordítók egy hat perces videót magyarról angolra, szóval a mostani hétvége ezzel fog telni, meg a családdal megyünk rokonokhoz és babanézőbe, de jövő hétvégére már vannak tervek, úgyhogy Stay tuned, everybody!

2012. október 9., kedd

Fűszag, sós hullámok és a tudomány

Avagy Amszterdam, Hága és Delft. Péntek, szombat és vasárnap.

Már az út folyamán is azt tervezgettem, hogyan fogok írni a kiruccanásról itt a blogon, de ahogy telnek azóta a napok, egyre erőltetebbnek tűnik a "Péntek reggel összepakoltam a hátizsákom és elindultam Amszterdamba..." kezdés. Inkább csak ilyen összemosódó képek vannak, hogy a ruccolás-sajtos ravioli megégeti a szájpadlásom, vagy ahogy meghallom a sirályokat az Északi-tenger partján. Fantasztikus hétvégém volt és utólag már senkit nem fog érdekelni, hogy a 10.27-es vonattal utaztam a fővárosba. És hogy Amersfoortban rossz vonatra szálltam, így - bár nem terveztem - volt szerencsém megnézni Schipolt is. Na lényegtelen, egy kedves nő segített, és bekavarodtam a központba. A vonaton olasz beszédet hallgattam, tök jól esett, azt jegyeztem meg belőle, hogy "plein vuol dire piazza", azaz hogy a holland 'plein' szó teret jelent. Beszéltek még sokat a kajákról meg hogy a fű legális. Aminek a szaga aztán meg is csapott, ahogy kiléptem a vasútállomásról. És aztán még jó sokszor a nap folyamán, ahogy elhaladtam épp rágyújtó emberek mellett. A vasútról irány a főtér, ahol épp egy szabadulóművész bogozta ki magát egy kényszerzubbonyból, és olyasféle tanácsokat adott a nagybetűs életre vonatkozóan, hogy: "Gyerekek, járjatok iskolába és tanuljatok! Tényleg! Tanuljatok, mert akkor lesz diplomátok! Nekem is van. És akkor ilyen karrieretek lehet, mint nekem! Hát nem szuper? Tanuljatok!" Az öreg aztán elmondta párszor, hogy pénzt gyűjt (ki hitte volna?!), én meg megfogadtam, hogy máskor nem számolgatom úgy az aprót, hogy egy kanyi fémpénz se legyen nálam. Tetszett, amit csinált, de 20 euróval azért nem szerettem volna megsegíteni. Ezután megkerestem a hosztelt, becsekkoltam, lepakoltam a hátizsákom, és a fotógéppel az oldalamon elindultam Amszterdam-Lelylaan-ra, ahol Julival találkoztunk. Jó nagy hülyeség volt, mert így még be kellett vonatoznunk a központba, én meg persze belezavarodtam az OV-chipkártyás rendszerbe, így vagy fél óra eltelt, mire vonatra szálltunk. Sebaj, elbeszélgettük az időt, kivel mi történt az utóbbi x hónapban, ki kivel veszett össze és milyen a suli/munka. A városban aztán egyetértettünk, hogy piszok finom sültkrumplit tudnak itt sütni, amit majonézzel esznek, úgyhogy befizettünk egyre és leültünk elfogyasztani egy nyilvános férfivécé patkájára. Amikor egy fiatal srác sűrű szorrik közepette próbált átfurakodni mellettünk, kicsit meglepődtem, hogy miért nem keres magának más ülőalkalmatosságot, itt már vagyunk elegen. Ekkor derült ki, hogy az bizony egy vécé, ami mellett gubbasztunk és körülöttünk tucatnyi hím rajtunk röhög. Futás!!! Ja, a sültkrumplesz jó volt, szerintem még pár tonnányit megeszek majd itt, mielőtt hazamegyek. Apropó, ezt nagyon sokat mondom: "Jaj, ezt még majd megcsinálom mégegyszer, mielőtt hazamegyek." Hát, kiváncsi leszek ebből mennyi jön össze.




a vicces kedvet okozó szerek :D

Nem árulunk: XTC-t, LSD-t, kokót, heroint..stb. Ez nem Disneyland, csak Amszterdam! :D




még halálközeli élményem is volt! :D



Juliii


cukortúltengés

Juli meg én

reptér

Julit elkísértem a reptérre, úgyhogy másodszor is megjártam aznap. Hazafelé (minden otthon, ahol alszom :D szóval jelen esetben a hosztelre gondolok) a pénztárnál közölték, hogy "no train service", úgyhogy már értettem, miért kiabál rengeteg turista különböző nyelveken az információs pultos nővel. Aztán jött az ötlet, hogy busz! Na, ez volt életem legszörnyűbb buszútja... volt vagy negyven fok a heringpartinak köszönhetően, rendesen leizzadtam, sötét is volt már kinn, éhes is voltam és meg sem bírtam mozdulni. Fél óra volt az út, szuper érzés volt leszállni arról a buszról. Társaság hiányában úgy gondoltam, nem költök túl sok pénzt kajára - pedig millió kis hangulatos étterem van Amszterdamban - és bedobtam két szendvicset a mekiben. Aztán alusz. Ja meg előtte találkozás a koreai szobatárssal. Az a lány elég furcsa szertartásos módszerrel aludt el, előtte még átmozgatta minden létező porcikáját - ha jól tudom, pont alvás előtt nem ajánlott tornázni - tonnányi testápolót magára kent és megszárította a haját. Másnap láttam, hogy egy jó nagy bőröndje van, félig krémekkel megpakolva. 3 napra utazott. Én ugyanennyire vittem a kisebb hátizsákomat, de a lány nem kérdezett vissza, elég némának tűnt vagy angolul nem tudott, úgyhogy ezt csak magamban állapítottam meg. Biztos jót tesz az a sok krém, na!

folyt.köv.!