Egyszer volt, hol nem volt... Múlt héten gázszivárgás volt a házban. Kicsit meglepődtem, mikor az ablakon kinézve tűzoltóautót láttam leparkolni a ház előtt, majd a folyosóra lépve három-négy igen jóképű, fiatal tűzoltó sereglett le a pincébe. Mintha ott se lettem volna, végezték a munkájukat, majd mikor szó nélkül ki is sétáltak, az egyiket azért megkérdeztem, hogy na ácsi, azért mondjad már el nekem is - ne csak a 2 balfék fűtésszerelőnek, akik meglékelték az egyik csövet - hogy mi törpént. Azaz:
- Excuse me, do you speak a little English? (sokat nem várok el az emberektől)
- Yeees.
- Can you please tell me, what happened, so I can explain it to the owners?
- Yeah, well, the gas is leaking, because of the hole on the pipe, there's 1% gas in the air (ja, azt érzem), so maybe you can leave the front door open. No huge explosion, don't worry!
És elviccelődik azon, hogy a fenébe, nem lesz robbanás, pedig milyen izgis lett volna. Na ezen aztán este én is eleresztettem egy poént, amikor is a nyelvtanfolyamra igyekeztünk a lányokkal, és valahol - vélhetően - petárdát robbantottak. So, this was our house - mondtam. Nem volt vicces, ők meg azt mondták. De azért röhögtünk. :D
Pénteken pedig láttam élőben, közelről, igazi szélmalmot! (Anyu, figyelsz? Élőben, közelről! :))
Itt a bizonyíték:
mellettem Vlasta (szlovák lány), avagy aki töménytelen hasznos infóval lát el Hollandiáról
szóval ez itt a Lonnekeri szélmalom
Ennek a kis kirándulásnak az eredménye, hogy most levelet várok a biztosítótól, ugyanis Vlastat egy biciklis ámokfutó elgázolta... nem tudom, a srác miért nem fékezett, látta hogy ott tekerünk, háromszor csengetett, mi pedig már húzódtunk le két oldalra, de ő nem lassított. Megálltunk, Vlasta hátsó bicókereke totálkár, telefonszámcsere, a levél meg majd jön. Én meg majd jól leírom angolul, hogy mit láttam. Szerintem nekem volt a legfélelmetesebb a látvány, ahogy kb. 30-35-tel beleszáll a csávó Vlasta biciklijébe.
Hát ez lenne a felvezetés a hétvégémhez, ami szintén eseménydúsan telt, még mindig lehetetlenség itt unatkozni. Pénteken este Au-pair gathering-et tartottunk a Paddy's-ben, ez már amolyan jól bevált szokás, maradjon is így! Szülinapra is koccintottunk, kibeszéltük a heti történéseket meg a sorozatmániánkat. Szombaton pedig elindultam egy újabb kétnapos kiruccanásra, amit Tomasszal, a lengyel kanapészörfös sráccal már jónéhány hete lefixáltunk. Közben múlt héten megszerveződött egy szülinapi buli is, amit így lemondtam, de legszívesebben két helyen lettem volna egyszerre. De legalább péntek este koccintottunk Manonra is, így azért nem olyan durva a lelkiismeret-furdalásom. :) Reggel 9.30 helyett 7.47-kor kidobott az ágy, pedig előtte 2-kor sikerült elaludni, úgyhogy megint nem a legpihentett állapotomban indultam el itthonról. Sőt, egy csomó időm volt így lezuhanyozni, összepakolni, aztán vagy egy óráig csak tengtem-lengtem, mire fél 11 körül elindultam a vasútra, ami kábé 5-10 perc gyalog, a vonat meg 11-kor indult. Volna, ha vonat lett volna, de épp mostanra időzítették a vágánynemtudommicsinálást (felújítás? ellenőrzés?) Enschede és Almelo között és amint megláttam, hogy egy árva vonat sem vesztegel az állomáson, kicsit elkapott az idegbaj, hogy na most tervezhetem újra a 3 órás, 2 átszállásos utamat. Végül kiderült, hogy a vonatpótló busz percre pontosan ugyanakkor indul, ahogy a vonat indulna és Almeloban a vasútállomáson tesz le. Nagy volt az öröm, hajjaj, így már nyugodtan raktároztam el egy csirkés szendót, némi csokis kekszet és mangólevet, hogy túléljem az előttem álló néhány órányi seggelést. A buszon persze nekiestem a keksznek, mire a mellém leülő srác jó étvágyat kívánt (Eet smakelijk!), és beszélgetésbe elegyedtünk. Egy csomó jó tippet adott, hogy mit érdemes megnézni Hollandiában és mit nem, konkrétan tökre az ellentétét vázolta az én elképzeléseimnek. És micsoda véletlen, járt már Magyarországon, a Szigeten tombolt a haverjaival, sőt, ismerte a helikoper-kamera szerkezetet, amit Tomasz cége gyárt. Véletlenek márpedig nincsenek! A vonaton is együtt utaztunk egy darabig, azt hiszem ő Deventerben szállt át, én pedig le sem szálltam Utrechtig, ahol viszont már ideje lett volna, mert végül egy darabig rossz irányba utaztam és egy órával meghosszabbítottam a seggelést. Szóval késve, de valamikor 3 után nem sokkal megérkeztem Leidenbe, és Tomasszal célba vettük a Corpus Experiencet. Közben pedig kiveséztük az elmúlt pár hetet, mesélt a madridi útjáról.
CORPUS EXPERIENCE - LEIDEN
A belépő 17,50 euró, ha esetleg valaki tervezi, hogy megnézi. És baromira megéri, egyben tanulságos és vicces élmény. Tomasszal külön csoportba kerültünk, 16 fős csoportokban lehet végigmenni a testen, és amit mi nem tudtunk, hogy érdemes interneten helyet foglalni, mert így 1-1 szabad hely marad minden csoportban. Szóval így kerültünk két egymás utáni csoportba. Mindenki kap audioguide-ot, 6 vagy 7 nyelv közül lehet választani, én angolul hallgattam végig. Biológusok előnyben! Sok az ismeretlen, tudományos kifejezés. Bent a testben aztán kisfilmeken keresztül mutatják be, hogy mi történik a szervezetünkben, ha eszünk, futunk vagy tüsszentünk, hogyan jut levegőhöz a tüdőnk és hogyan ver a szívünk. Vagy hogy hogyan úsznak kis spermiumok a petesejt felé, és versenyeznek, hogy ki nyer és termékenyíti azt meg. Persze aláfestő zenével és tündérmesével körítve. Laza Némó nyomában.
Az egy órás interaktív test-túra után következik egy múzeumszerű rész, ahol szervek vannak kiállítva, tények képekkel illusztrálva a falon, és mindenféle érdekes játékok (tapintás, hallás, stb. tesztelése).
hálás köszönet a krumplinak az őszi szünetért!
Ez volt a szombati program, Leidenből aztán elvonatoztunk Hágába, lepakoltam a cuccaim Tomasznál és beültünk vacsizni egy ázsiai kajáldába, ahol isteni zöldséges-csirkés tésztát ettem, jól esett a hosszú nap után.
Vasárnap pedig irány Rotterdam!
Spido hajókázás előtt
Képek a hajóútról:
Erasmus-híd, Rotterdam
kötelező kép a híddal
Tomasz, a híd meg én
És még egy Euromast-torony túra belefért:
Na, kinek jött meg a kedve Hollandiához? :)
