Áli/Láli/Ádi jelentkezik, élek és virulok, itt az ideje, hogy meséljek, mi is történt az elmúlt három hétben. Ja, amúgy az újdonsült beceneveim egy 1 év 10 hónapos gyerek szavajárásának köszönhetőek. Szóval a bébi különböző magyar fiúnevekkel illet, hát ez van. :)
Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy november 16-án jó nagy lendülettel megindultam Magyarország felé. Illetve először pont hogy ellenkező irányba, Eindhovenbe a reptérre, de a célom a hétvégére Budapest és a TEDxYouth konferencia volt. Valamivel pihentetőbb utazásra számítottam, de tekintve, hogy délben indultam el a házból és este 8 órakor tapostam magyar földet, talán egyértelműen következik, hogy egyáltalán nem volt az. Hamar nyűggé vált a vonatozás, az iPodom pedig teljesen le volt merülve, mert persze elfelejtettem lecsekkolni időben. Lényeg a lényeg, kockásra ültem a popóm mindenféle vonatokon, buszon és repülőn, mire megérkeztem a csöppnyi tíz kilós poggyászommal Ferihegyre. Pénzfelvétel, busz keresés, Kőbánya-Kispest, bunkó BKV ellenőr, iszonyú hosszú sorok, lepukkant arcok a metrón... de végül megérkeztem az Astoriára, hogy régen látott legjobb barátnőmmel kibeszélhessük az elmúlt hónapok történéseit egy korsó sör társaságában. Éjszakára két másik jó barátnőm biztosított pihe-puha ágyat, köszi érte mégegyszer!
Szombat reggel pedig irány a TEDxYouth, amit idén a Belvárosi Színházban rendeztek meg kb. 350 fős közönségnek, 4 blokkban. Már a bejutás sem volt egyszerű, kérdezték a kétajtós szekrények a bejáratnál, hogy regisztráltam-e, én meg élből rávágtam, hogy nem, majd itt fogok a helyszínen. Na aztán kiderült, hogy a regisztráció fogalma alatt mindketten mást értettünk, szóval végül bejutottam, megkaptam a passzom és végre megszabadultam a tíz kiló feleslegemtől egy napra. A napra, ami fantasztikusan tetszett, nagyon élveztem az egész konferenciát, és bőven megérte azt a pénzt, amit repjegyre költöttem. Jófej előadók szuper ötletekkel, az összes sztori inspiráló volt és mindegyiknek megvolt a maga tanulsága. Azóta már töltik fel az előadásokat netre, magamat is megtaláltam már rajtuk Annával együtt, akivel az egész napot töltöttem, még ott ismerkedtünk össze reggel. Ha esetleg valakit érdekel, itt a link a videókhoz:
http://www.youtube.com/user/TEDxYouthBp
Örülök, hogy most már tudom, ki az a Barabás Lőrinc és ha felcsendül a Yonder come day, majd megismerem és tudom dúdolni. Nem t'om, egyszerűen csak szuper volt ott lenni, élveztem, és a következőre is jó volna eljutni.
Este hazabuszoztam a családomhoz, és irtó finomakat ettem és be nem állt a szánk, meséltünk ezerrel, hogy mizújs. Vasárnap reggel felvezettem a reptérre (jaj de jó volt újra vezetni!), búcsúpuszikkal halmoztam el anyut, majd visszarepültem Hollandiába.
Aztán dolgoztam egész héten, semmi emlékezetesebb dolog nem történt hét közben, 24-én szombaton viszont végre megtartottuk a magyar estet. Még előző hétvégén hoztam otthonról finom házi sonkát, kolbászt és szalonnát, amikből ilyesmiket alkottunk:
Készült isteni gulyásleves a'la Andi és paprikáscsirke a'la Ági, mindent jóízűen bepuszilt a vendégsereg, majd alkoholpusztításba torkollt az est, de ahogy a spanyol szekció mondta vala, magasra tettük a lécet. :D
Most hétvégén pedig dolgoztam látástól Mikulásig, mert a szülőegységek épp mediterránabb éghajlaton süttették a pocijukat 5 napig, úgyhogy kicsit le vagyok fáradva, de ma este hazaérnek és visszaáll a rend. Nem mintha nem lenne rend, a mosógép, a szárítógép és a mosogatógép is majdnem folyamatosan be voltak kapcsolva, hogy minden klappoljon ma estére. Meg ugye a gyerekek lelkivilága. A hiányzik-anyu-apu-nak ugyanis minden lehetséges pszichés kivetülését megtapasztaltam ebben az öt napban...
