Magamról

Saját fotó
Hungary
20 hónap külföldön. 2011 - 3 hónap Németországban, 2012/13 - 7 hónap Hollandiában, 2015 - 3 hónap Naposparton, Bulgáriában, 2016 - 7 hónap Franciaországban. És mindenféle egyéb kiruccanásom a blogon.

2013. április 4., csütörtök

Itthon

Hazaérkeztem. Minden rendben volt, a repcsi időben indult és szállt le és külön köszönet Alejának, aki vonatozott 2 órát, hogy még egy utolsó dumapartit lefolytassunk a Schipol-on egy pizza kíséretében. És bár nem úgy integettünk egymásnak, hogy én mentem volna a beszállókapukhoz, hanem hogy ő szállt fel a vonatra, mivel este még bébiszittelnie kellett, azért mégis jó érzés volt, hogy volt kivel elköszönnünk.

Szóval itthon vagyok, kipakoltam és nekiálltam a jól megérdemelt és betervezett láblógatásnak, töménytelen mennyiségű sorozatnézésnek és pizsamában reggelizésnek, de őszintén szólva már unom is. Szerencsére sok lehetőségem van beszélni a kinti barátokkal és a családdal, a kilómétereken kívül semmi sem változott. És persze tervezek, egyre biztosabb vagyok abban, hogy mit szeretnék csinálni és amúgy is, 1 hónap láblógatást engedélyeztem magamnak, úgyhogy még talán a hétvégét ellazsálom és jövőhéten indul a következő célpont keresése!

Nagyvonalakban ennyi.

2013. március 27., szerda

PA(NI)CKING

Packing, azaz csomagolás és panicking, azaz pánikolás. Hogy csomagolok-e pánikolás közben? Neeem! Vagy hogy pánikolok-e csomagolás közben? Neeeem! A csomagolásTÓL pánikolok, ugyanis még el sem kezdtem. Inkább nyöszörgök most róla egy sort, hogy már napok óta tervezgetem, hogy na, akkor holnap bepakolok! És ez így megy egyik napról a másikra, miközben utolsókat sörözgetünk a kiscsapattal, utolsókat ropjuk a Paddy's táncparkettjén, utoljára nyammogok Ben&Jerry's-t a Grand Cafeban és az utolsó közös játékokat játsszuk a gyerekekkel. Szóval nem is baj, hogy nem áll még készen az a csomag. Majd valamelyik este. Vagy éjszaka. Amikor nem tudok aludni a gondolattól, hogy mindjárt vége van. Talán majd szombat éjszaka.

Ma volt alkalmam megnézni a kislány úszásvizsgáját, amin szerintem ő volt a legjobb, tepert ezerrel, lekörözött egy csomó gyereket, azon röhögtünk a szülő- és nagyszülőegységekkel, hogy utolsónak ugrott be a vízbe, aztán majdnem elsőként szállt ki. :D


 

When you run, run so far
You've forgotten who you are
Where you're from, it's like some other universe
You count your steps, like they're regrets
You catch one breath then lose the rest
Wrong is right, right is left
And there's nowhere left to turn

So don't believe in everything
You think, you think you know

When you're almost there
And you're almost home
Just open up your eyes and go, go
When you're almost there, almost home
Know you're not alone
You're almost home

2013. március 18., hétfő

Vegyes érzések a hazautazás előtt

Sokszor megesik velem, hogy annyira sok mondanivalóm van, hogy inkább le sem írom, így töröltem ki most is egy hosszabacska bekezdést, és biggyesztek ide ahelyett csak annyit, hogy bolondok napján, avagy Húsvéthétfőn landolok, véget ér a négy hónapnak induló, majd hét hónappá kövéredő küldetés és elkezdődik a következő, a nagy április elsejei szuperhosszú kialvás nevű.

2013. február 8., péntek

Amszterdam Rékával és Brüsszel a csajokkal

Holnap újra egy szuper hétvégének nézek elébe, megnézem a karnevált két városban is, lesz csajos filmezős este és élményfürdőben pancsolás is, de most egyelőre még az előző két hétvégéről szeretnék mesélni.

Január utolsó hétvégéjén látogatóm érkezett az unokatesóm, Réka személyében, akivel szombaton célba vettük Amszterdamot. Az idő sajna havas-esős volt egész hétvégén, de a szállásadónkkal (egy couchsurf-ös srác) együtt megnéztük a Katten Kabinet-et, azaz a macskamúzeumot  (KATT IDE a honlapjáért, ahol virtuális túrát tehetsz a múzeumban!), a Photography Múzeumot (FOAM), a Postcard Múzeumot, ami tulajdonképpen egy millióféle képeslapot áruló nagyon hangulatos boltocska volt, és persze a Piroslámpás Negyed sem maradhatott ki. A Foam nem nyerte el a tetszésem, és ahhoz, ami láttunk, szerintem drága is volt a beugró, ha jól emlékszem, 15 euró körül, viszont a macskamúzeumot mindenképp érdemes megnézni! 6 euró a beugró és egy lakás van berendezve különböző macskákat ábrázoló szobrokkal, festményekkel, bábukkal, reklámtáblákkal. A hangulatot három élő cicus dorombolása is fokozza!

Az a tippünk, hogy a bal oldalon látható bácsi a megszállott macskamániás, aki már meghalt, de a gyűjteményét most meg lehet tekinteni a lakásában - vigyázat! A sztori kitaláció, nem mernék megesküdni rá, hogy így van, de jól hangzik, nem?

Réka nézelődik



Amszterdam télen

Egy szerintünk nagyon beteg művész kiállítása a Foam-ban


Képeslapok :D

Dam tér, latyak, Réka meg én

Ettünk még egy isteni pizzát, majd George lakása felé vettük az irányt és aludtunk még egyet az esti kimozdulás előtt. Majd összekészülődtünk és a Rembrandtplein-on találkoztunk Andival és Miguellel, megittuk pár sört, majd később George csatlakozott, Andiék meg leléptek és hárman még táncoltunk egy sort egy elég puccos helyen, majd hullafáradtan dőltünk ágyba.



Vasárnap pedig megnéztük a NEMO-t, ami egy hatalmas természettudományos múzeum. Olyannyira hatalmas, hogy a vége előtt kidőltünk, a hátramaradó részt végigszaladtuk, és vettük a cókmókunkat. Egész napos program lenne, ha az ember mindent meg akar nézni és ki akar próbálni (természetesen ez is interaktív, mint ahogy a múzeumok többsége Hollandiában), de mi 3 vagy 4 órát töltöttünk benn. A belépő 13-14 euró körül volt, Minicard-dal kaptunk valamennyi kedvezményt.


ázsiai elefántcsemete csontváza

alkotásunk

Réka megmágnesez egy tv-t :D (Apu, szólj hozzá, ha tudod, mi történik! Változtak a színek a tv-n, ha odatartottuk a mágnest...)






Réka fotózza...
a kikötőt.

A NEMO-ból kilépve végül kisütött a nap is, mi meg indulhattunk a vonatra. Nekem nagyon tetszett a hétvége, a múzeum(ok), a nagy beszélgetések, a pénteki enschede-i 1 eurós ékszerbevásárlásunkról nem is beszélve, szóval köszi Réka hogy itt voltál, az egyik legjobb hétvége volt!! Ja és egy kis "sneak peak" a Hollandiában született, Magyarországon megvalósítandó ötletünkbe:


Ő a projekt tiszteletbeli első darabja. :)


Február első hétvégéjét pedig Belgium fővárosában, Brüsszelben töltöttük a csajokkal: Alejával (kolumbiai), Susanaval (portugál), Manonnal (francia) és Andival. Ez is egy felejthetetlen hétvége volt, imádtuk a várost, azt hogy színes és zajlik az élet, hogy tele van különböző nemzetiségű emberekkel (máig nem tudjuk, hogy néz ki egy belga ember :D), hogy minden második bolt étterem vagy cukrászda és szállnak az illatok. Ettünk is kebabot és kínait is, Alejával megkóstoltuk a belgák híres waffle-jét, ami nekünk nagyon édes és borzasztóan laktató volt, de másnap persze megint megéheztünk rá... :) Megkóstoltunk néhány belga sört, áttáncoltuk a szombat éjszakát és persze annyi nevezetességet bejártunk, amennyi csak belefért! Azt hiszem, kihoztuk a maximumot az időnkből és a lábunkból. Képáradat következik!

Lepakoltuk a cuccainkat a hotelbe Alejával (öten három hotelben laktunk) és a belváros irányába vettük az irányt, ugyanis a Grand Place-ra beszéltük meg a találkozót a többiekkel:

úton a főtérre



Megérkeztünk, ez itt a Grand Place (UNESCO világörökség)!



A többiek még sehol, tettünk egy kört a környező utcákban, ahol ilyen finomságokat áruló boltokra bukkantunk. Volt ahol kóstolót is kaptunk, baracklekváros kekszet és a Manneken Pis piros csokimásának letört fejét kóstoltam meg. :D

nyamm!


Manneken Pis, azaz a fiú, aki ellenséges katonákat pisilt le...

ennyire érdekes a pisilő fiú

blabla :D


ez egy kelbimbó :D (brussels sprout)

éééés a waffle!

és Aleja

és én

Majd pedig irány a Delirium Bar, ahol megkóstoltunk néhány különböző belga sört, amik úgy különösebben nem nyerték el a tetszésem, de azért nem hagytunk a pohár alján semmit, aztán még egy koktél lecsúszott és beindult a buli, táncoltunk ezerrel, szuper brüsszeli éjszaka volt!

Vasárnap az első utunk az Európa Parlamenthez vezetett:



magyar zászló :)


Arc de Triomphe

Andi és a belga zászló

az Atomiumnál


Ennyi talán elég lesz a képekből, így is csak töredékét adják át annak, hogy mennyire jól éreztem magam Brüsszelben a csapattal. Fáradtan jöttünk haza, nagyjából éjjel 1 óra körül aludtam el, de maximálisan megért minden fáradtságot az a két nap!

Még annyit elmesélek, hogy a megyek-maradok kérdésben a március 31-éig maradok, majd pedig megyek lett a döntés. Rengeteg emberrel beszélgettem róla és végül arra jutottam, hogy akkor is büszke leszek magamra, ha 7 hónap ittlét után szedem a cókmókom, mert egyrészt a négyet már azzal is felülmúltam, másrészt a heti elég magas óraszámaimat ideje lesz tavasszal otthon kipihenni, harmadrészt pedig nyáron/ősszel bele szeretnék vágni egy újabb tervbe, új dolgokat tanulni, más nyelvet beszélni. És már az is kezd körvonalazódni, hogy miből szeretnék pénzt keresni a jövőben, de egyelőre a következő utam is még szóljon arról, hogy azt keresem vagy megbizonyosodom róla. Na de egyelőre még itt vagyok, még ezt szeretném maximálisan kiélvezni. Körülbelül három hete volt egy pont, amikor teljesen elvesztettem minden motivációm és nem akartam itt lenni, de most hogy 7 hetem van hátra és ebből már csak 3 egyedül, az egész március pedig a következő Au-pairrel együtt, most már látom a célszalagot magam előtt és iiiiiszonyatosan fog hiányozni mind a három gyerek.

Na de vissza a jelenbe. Szuper február második hétvégéjét kívánok mindenkinek!

2013. január 21., hétfő

Gröningen

Az előző bejegyzésem után néhányan megkérdezték, hogy hogyan döntöttem, maradok vagy megyek. A válasz már megszületett, de még nem szeretném leírni, még csak 90%-osnak érzem. De azt muszáj itt most leírnom, hogy minden bosszúság és az irtó hosszú 12 órás munkanapok ellenére jó helyen vagyok és nem bántam meg, hogy visszajöttem. 

Szombaton kiruccantunk Gröningenbe ("Hróningen :D) a csajokkal. Martinitoren, Prinsenhof, piac, tündéri kis ékszerboltok, antikvárium, hangulatos kávézó és Európa legnagyobb bárja - de beszéljenek ezúttal is képek! :)









Tot zo!