Utazni jó

Több mint egy éve már, hogy hazajöttem Hollandiából és nem, nem bántam meg az egészet. Nem mondom, hogy hű de könnyű vagy nyugis lett volna az a hét hónap, de amikor mostanában az irodában ülve eszembe jut az, hogy mennyire imádtam az enschedei uszoda medencéjében üldögélve olvasni vagy éppen a gyerekekkel lubickolni a vízben, milyen szerencsés vagyok hogy állhattam az Északi-tenger partján és mélyen a tüdőmbe szívhattam a sós tenger illatát és hallgathattam a sirályokat, akkor tudom: megérte. Néha-néha fel tudom idézni azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor bérelt biciklin ülve kigurultam a partra Scheveningennél, a nap lemenőben volt, és ahogy a jobb vállam felett hátranéztem, minden távolodott, mi viszont egyre közelebb kerültünk a vízhez. Most Budapesten nehéz megtalálni ezeket a csodákat, ezeket az apró pillanatokat, amik ott vannak és megbújnak mindenki napjaiban, csak amiket olyan nehezen veszünk észre, mert ha észre vennénk és kiélveznénk ezeket, akkor már nem sajnáltathatnánk tovább magunkat, hogy hű nekünk de milyen rossz. Hű, de nem szeretnék most ennyire elkalandozni, az a helyzet, hogy néhány hónapja előfizettem az ÉVA magazinra és most ebből hoztam egy kis részletet. Az interjúalany Schell Judit színésznő, édesanya.

"Néhány éve azt nyilatkoztad, hogy néha rád jön a mehetnék, és azon tűnődsz, hogy új életet kéne kezdeni. Tart még ez az érzés?
Akármennyire jól mennek a dolgok, az ember néha megáll és elgondolkodik, hogy vajon a következő 40 évben is tényleg ezt akarom-e csinálni. Mi van, ha más is működne? Ha rájönnék, hogy valójában az tenne boldoggá?
Nekem ebből úgy tűnik, hogy valami akkor mégiscsak hiányzik az életedből. Tudod, hogy mi az?
Talán az lehet az oka, hogy minden könyvbe illően ideálisan történt velem. A gimnázium, a tánceredményeim, a sikeres főiskolai felvételi, a szakmai karrier, a gyerekek és a családom. Minden hibátlanul ment az útján, de mindeközben kimaradt az a húszéves kor körüli néhány semmittevős, világban járkálós, bébiszitterkedős, külföldön élős, hazavágyós, megtapasztalós év. Amikor kiderül, hogy tudok-e a barátaim, a szüleim nélkül boldogulni vagy sem. Ez sokszor eszembe jut ma is, ahogy a színpadon állok. Amikor erről beszélek embereknek, sokan nem értik, mi bajom van. Pont te vágyódsz el, amikor minden olyan jó körülötted? Nyilván ez az egész kicsit zavarosnak hangzik, mert még nem érett meg bennem. Néha figyelem magam, hogy valóságos-e mindaz, ami történik, és sokszor nem tudom a választ. Valószínűleg ki kell próbálni mást is ahhoz, hogy megtudjam."

'Cause even the impossible
is easy when we got each other

bye,

Ági