Next stop: Bulgaria for the summer

Dobar den! :)

Nyolc napja érkeztem Bulgáriába, ezen belül is Napospartra, ahol a nyarat töltöm. Gyerekanimátor leszek egy újonnan épült hotelben – a Rio Grandeben. Az egész úgy jött, hogy egy barátnőm tavaly animátorként dolgozott Naposparton. Amikor Dia tavaly hazaért, augusztusban összeültünk még egy barátnőnkkel kiegészülve és egy csomót mesélt – neki nagyon tetszett a kinti pezsgés, és a munka is. Később, valamikor télen újra szóba került Bulgária, és megígérte, hogy ha szeretnék kijönni, segíteni fog benne. Így lett, és ezúton is köszi, Dia! Eddig imádom! :)

Múlt pénteken délelőtt ültem buszra Fehérváron és kb. 21 órás buszút után, szombaton reggel érkeztünk meg Napospartra. Egy idegenvezető srác segített a szállással és végre lepakolhattam a leendő lakhelyemen – bár egyelőre nem ugyanabban a szobában, ahol most vagyok, mert tegnap költöztem. De vissza az első naphoz! Aludtam, majd bevásároltam, és késődélután lementem a partra. A Fekete-tenger látványa azonnal lenyűgözött, homokdűnék választják el a partot az aszfaltos úttól és a szállodáktól, amiken keresztül fából kirakott utak vezetnek a parthoz. A partszakaszon végig napágyakat és napernyőket lehet látni, jobbra, azaz délre pedig Neszebár óvárosa látszik. A szigetet egy földnyelv – kétsávos autóút és két oldalt járda – köti össze az újvárossal. Közigazgatásilag Napospart Neszebárhoz tartozik, Naposparton utcanevek sincsenek, itt mindenki a szállodák nevei alapján tájékozódik, vagy még a buszmegállók alapján lehet. Rögtön feltűnt a parton a rengeteg sirály – azóta már bébisirályokat is láttam, nagyon cukik – és a parasailing. És jó lenne egyszer banánhajózni is!

 

először látom a Fekete-tengert

 

első nap sétáltam a homokban

 

napsütééés!

 

Neszebár kikötője

 

Krisztus Pantokrátor templom, Neszebár

 

a templommal

A második napomon volt egy céges meeting az idegenvezetőknek, amin én is részt vettem, hogy egy kicsit szokjam az itteni dolgokat és találkozzam az idegenvezető csapattal. Ez a kirándulásokról szólt, amiket a cég idegenvezetői Bulgária különböző nevezetességeihez vezetnek. Többnyire tengerparti városokba és látványosságokhoz, mint például Várnába vagy Szozopolba, de idéntől van egy újdonság is: Zseravna, ami az ország közepére esik, a szárazföld irányába kell utazni, de állítólag gyönyörű és lehet például libegőzni. Néhány képet láttam róla, nekem tetszett. A meeting előtt az egyik kollégám javaslatára végigjártam a központ sétálóutcáját és a stéget. Imádtam! Aztán meeting előtt pizzát és epret ettünk, majd utána megtudtam, hogy végigjárhatom a kirándulások egy részét a többiekkel.

Hétfőn ismerkedős est következett, ahol karaokéztunk és koktéloztunk, majd kedden Várnába utazhattam. Másfél órát aludtam előtte kb., először meglátogattuk az Aladzsa-kolostort, ami Várnától északra esik. Csodás, egy falba vájt 2 emeletes mészkőkolostor. Az első szinten rajzok jelzik, hogy melyik „helységet” mire használták a szerzetesek. Ma lépcsőkön vezet fel az út a két szintre, a szerzetesek anno fa lépcsőkön jutottak fel. Engem teljesen magával ragadott, gyönyörű, van egy sajátos hangulata tényleg! Ugyanitt folyik egy hidegvizes forrás, ezt is megkóstoltam. Ezután irány a várnai delfinárium, ahol egy 40 perces delfin showt láthattunk. Ez is új élmény volt, sosem voltam még korábban, nagyon látványos! 5 delfin mutatta be a különböző mutatványokat, a legkisebb, Bimbó még csak 1 éves. Ezután sétáltunk és ebédeltünk Várnában, majd irány vissza Napospartra. Az út oda- és visszafelé is szerpentineken keresztül vezetett, amit túl lehetett élni szerintem, és közben az idegenvezetőnktől nagyvonalakban megismerhettem Bulgáriát, a nemzeti ételeket, népszokásokat és ünnepeket, vagy a Balkán-hegység érdekességeit. 1-2 példa: a tarator egy bolgár uborkaleves, amiben kiszelo mljako van, ami egy tejtermék, a kefír és a natúr joghurt keveréke kb. Helyi szokás a Baba Marta, tavaszköszöntő ünnep, amikor a lányok és a fiúk ajándékba kapnak (saját magunknak vásárolni/készíteni nem ér!) piros-fehér karkötőt - ez a martenica, amit a tavasz első hírnöke, az első gólya vagy az első fecske észrevételekor rá kell kötni egy fára. A hagyomány szerint ez hozza a föld termékenységét.

 

pl. itt imádkoztak a szerzetesek a kolostorban

 

Aladzsa-kolostor, ami tarka-barka kolostort jelent. (itt látszik a is, hogy 2 szintes)

 

itt is kellett egyet fotóművészkedni

 

a kolostor kertjében

 

lefotóztam 2 vendéget, cserébe ők is csináltak rólam képet a gépemmel

A várnai kirándulás után bolgár estre mentünk a csapattal. A 4 fogásos vacsora közben bolgár néptáncot adtak elő a táncosok a színpadon. Erről egyelőre fotóim nincsenek, mert a fotógépem Várnában lemerült, de ha később még eljutok, viszek magammal.

Szerdán a szozopoli kirándulásra mehettem el. Szozopol Várnával ellentétben, délre esik Neszebártól és a Naposparttól. Útközben megnéztük a pomoriei Szent György kolostort, majd hajókáztunk a Ropotamo folyón. Utóbbi szuper volt, a folyó mentén a vízbe lógó faágakon teknősök sütkéreznek, itt-ott a víz felszínén halászó madarak buknak fel. Útközben láthatunk egy sziklát, ami egy oroszlánfej profiljára hasonlít - aki belelátja, az belelátja, akinek nem hasonlít, annak nem, szerintem tényleg jól kivehető a forma. Kihajóztunk a tengerre, fotóztam, majd visszafelé kis csuri méretű madarak kezdtek kergetőzni a hajó körül és amikor leültek, olyan hangosak mondták a magukét, mintha legalábbis ők idegenvezettek volna. :D Buszra ültünk és meg sem álltunk Szozopolig: faházakból álló belváros, szűk utcácskákkal. A lakóházak második szintje mindenhol kijjebb esik, mint az alsó szint. A lovaskocsik így fértek el és közlekedtek a házak között. Az utcákon kis faasztalok mögött üldögélnek idős nénik és bácsik, és fügelekvárt, gyümölcsbefőtteket árulnak. Nekem mindegyik túl abszurd kinézetű volt, a fügelekvár például egyenesen méregzöld. A part egy részén kisétáltunk a hatalmas sziklákra, ahonnan ismét kaptunk egy gyönyörű kilátást a Fekete-tengerre.

 

a Szent-György kolostor udvarában, Pomorie

 

ennek története van: próbáltam elolvasni a cirill betűket (egy darabig ment!)

 

a Ropotamo folyó zöldes vize

 

ez lenne az oroszlánfej

 

kissé fáradtan, de én, mindenre rácsodálkozva a hajón

 

kiértünk a tengerre

 

Szozopolban

 

Pisa után szabadon, tartom a csónakot (kicsit csúszott csak el :))

 

mögöttem a nagy kékség, a szozopoli-öböl

Csütörtökön hajókirándulásra mentünk, kihajóztunk a Fekete-tengerre és kikötöttünk, ebédre sült halat ettünk, délután aki akart, ugrálhatott a hajóról a vízbe és úszhatott, én napoztam és a többiekkel beszélgettem, fotóztam. Csodás volt a tenger, és végig sütött a nap, az előző nap kihajózókat eláztatta az eső (ugyanez minket Szozopolból hazafelé kapott el az autópályán). Este futni mentem a tengerpartra.

 

a Magellán-hajó orrán, a tériszonyommal küzdve

Pénteken először úsztam a Fekete-tengerben, tegnap délután pedig már a recepción dolgoztam. Még reggel bementem a többiekkel a központba, mert a magyarországi buszokkal új kollégák – animátorok és idegenvezetők is – érkeztek,  együtt reggeliztünk, majd megtudtam, hogy 20-áig a recepción fogok dolgozni/besegíteni. Sok dolgom ugyan nem lesz, de legyek ott, ha a magyar utasoknak lenne valami kérdése. Tegnap egyelőre annyi dolgom volt, hogy 4 magyar vendég érkezett a hotelbe, őket kísértem fel a szobáikba. Ma pihinap, holnaptól pedig 9-12-ig, és ebéd után 4 órát leszek a recepción, majd 20-án megérkezik a magyar recepciós, és ő vált. Tegnap átköltöztem a hotelen belül egy másik lépcsőházba, egyelőre úgy tippelem, hogy a recepcióssal leszek ebben a két fős szobában. A szoba a medencére néz, ami klassz. A hotel vezetőjével is találkoztam, és végigvezetett, hogy mi merre található. Rajtam kívül még egy bolgárul és angolul beszélő (gondolom bolgár) animátor lány fog a hotelben dolgozni.

Most elköszönök, később majd még írok, talán hetente 1 bejegyzést, de nem ígérek semmit. Még csak most érkeztem, és már eltelt egy hét! És még nagyon sok tervem van, klassz lenne eljutni a többi kirándulás közül is néhányra – például jeep safari, és sokat futni a parton.

Merci a figyelmet, ciao!