A barcelonai kiruccanásról lehet, hogy egy külön bejegyzésben írok, mert minden nap leírtam az élményeinket. Valami ilyesmi volt:
2012 - BARCELONA
La Sagrada Família bazilika (Gaudí)
a Güell Park híres sárkányával
Port Aventura
Barceloneta
Barceloneta
sangría
De vissza Írországhoz!
Kedvcsinálónak belinkelek néhány zenét, amiket én hallgatok a bejegyzés írása közben:
Szerdán utaztunk el Ferihegyről és érkeztünk meg délután Dublinba. Első nap nem volt sok programunk - szervezett utazásra mentünk, végig volt idegenvezetés - a Szent Patrik Katedrálist néztük meg. Itt nyugszik Jonathan Swift, aki a Gulliver utazásait is írta. A templomban régebben rengeteg szobor állt, a legtöbbet mára lerombolták, de még így is nagyon látványos. Valószínűleg átmenetileg, de felállítottak belül egy fémből készült fát, amire kis levél alakú papírokat lehet aggatni. A papírokra azoknak a szeretteinknek lehet üzenetet írni, akik a háborúban estek el.
a Szent Patrik - katedrálisban
a katedrális kertjében
este kipróbáltuk a tejes teát a hotelben
külön hideg- és melegvizes csapok
Csütörtökön reggel Glendalough-ba buszoztunk és kora keresztény sírokat és templommaradványokat néztünk, elsétáltunk a Poulanass vízeséshez és a Felső-tóhoz, ebédeltünk, majd utaztunk tovább a Powerscourt parkba, mielőtt este a Guinness Sörfőzdében kötöttünk volna ki Dublinban.
Glendalough
a Felső-tónál
Powerscourt-park
"Guinness sux
Dreher"
öcsi ötlete volt, én pedig entert nyomtam, így megjelent a képernyőn
tanultunk sört csapolni
az oklevelemmel és a csapolt pint Guinness-szel
Este vacsi és ismét Dublinban aludtunk, majd a péntek délelőttöt is még az ír fővárosban töltöttük. A Trinity College volt a program, utána pedig látogatás egy Írország történelmét bemutató múzeumban vagy szabadprogram. Utóbbit választottuk és sétáltunk egyet a Liffey folyóig, meg vissza, közben ebédeltünk szemét kaját.
A péntek délutánt Clonmacnoise-ban (kora keresztény emlékhely) és Galway belvárosában töltöttük. Aznap egy Galway külvárosában lévő hotelben szálltunk meg, vacsiztunk, benéztünk a helyi kisboltba sörért, de nem volt, csak bor, így a hotel bárjában vettünk 2 pohár Guinnesst. Itt találkoztunk két utastársunkkal - anya és lánya - és jót beszélgettünk tanulmányokról/utazásról, amíg a söreink el nem fogytak. Érdekes, hogy mindenkivel lehet valami közös témát találni pillanatok alatt, csak egy picit figyelni kell arra, mit mond a másik. Annyit kérdeztünk tőlük, ahogy megláttuk őket a bárban, hogy "Ti is söröztök?", szóval nem kellett megszakadni.
Clonmacnoise
Galway
Úgy rémilk, szombaton láttuk a legtöbb zöldet az egy hét alatt. A Burrenen keresztül utaztunk, amit úgy kell elképzelni, hogy virító zöld fű és kövek, sziklák, amerre az ember ellát. Szóval valami ilyesmi:
Én szóltam! Sétálsz és nézelődsz, rácsodálkozol, jobban felébreszt, mint egy erős reggeli kávé. Ez a Burren! Kedves kis buszunk - természetesen emberi erő, Maurice közreműködésével - elrepített minket a Moher-sziklákhoz. Figyeltek? Már eddig mennyi szuper dolgot láttunk! Lehet ezt felülmúlni? Nem hiszem! De menjünk, még ha maradnánk is, visznek minket tovább. Fütyül az idegenvezető a távolból, ahogy korábban szólt, ez lesz a jel, hogy ideje indulni. És akkor megérkezünk ide:
Cerbona után kutat - és még kaptam is egyet
A Moher-sziklák egyik oldalára egy kitaposott földúton keresztül jutunk el, ami nekem először félelmetes, mert semmilyen kerítés nem választ el az óceántól - ez egyébként magánterület, ahová a Moher-sziklákhoz érvényes jegyével bemehet a látogató - , aztán megnyugszom, mert sokan jönnek-mennek, ki is kell kerülnünk szembejövőket és amúgy is, a lényeg hogy sétálás közben ne nézz le! Szerintem. Nézz le, amikor megállsz és leülsz a fűben, és fotózz! A sziklaperem szélén ismét utastársba botlunk és beszélgetni kezdünk. Főleg a tájat dicsérjük, a szépséges sziklákat és a Guinnesst. Megegyezünk, hogy alig várjuk már a whisky-kóstolást is! Az óránkra nézünk, ideje visszaindulni, mert ha idefelé jó 20 percet sétáltunk, akkor vissza is legalább annyit fogunk. Találkozunk a fiú tesójával és négyen caplatunk vissza a buszhoz, miközben fotózásról, videózásról van szó. Felpattanunk a buszra és irány a Bunratty-kastély!
útközben
Bunratty
Bunratty skanzen
A Bunratty-t elnevezzük bűnratyinak, mert miért ne. Csupán kedvtelésből, nem kell mindent komolyan venni! A kávézóban sorbaállok almáspitéért és a mögöttem álló néni - utastársunk - megkérdezi, szerintem lehet-e kapni almáspitét, mert nem látja kitéve a különböző sütik és szendvicsek között. Ne aggódjon, mondom neki, mert a pult fölötti táblán viszont ki van írva. A néni keresi a kiírást, azt mondja tud ám valamennyire angolul, én elmondom neki hogy melyik hasáb hányadik sorát keresse, majd megegyezünk abban, hogy majd kikérem neki is én az almáspitét. Hálás, megköszöni. Pitét majszolunk az udvaron, ami szerintem finom, öcsi szerint túl édes, aztán szarvasnézőbe indulunk a skanzenbe, a fényképezőm lemerül.
Vasárnapra a Muckross-kastély és utazás a Kerry-gyűrűn a program. Kastélyt nézünk kívülről-belülről, fára mászunk, kacsázunk az óceánparton.
bocsi öcsi, ezt nem hagyhattam ki :D
Hétfőn elutazunk Kinsale-be, Cobh-ba, Cork-ba és ír whiskyt is kóstolunk.
Kinsale színes épületei
Time for whiskey!
Cobh
Cobh kikötőjében pózolunk :)
Keddre Cashel-sziklája, Kilkenny és a visszaút Dublinba a terv.
Cashel-sziklája
Kilkenny
és újra Dublinban
Vacsi előtt besétálunk Dublin belvárosába, veszünk 3 üveg Guinnesst és a pénztárnál megtudjuk, hogy a három együtt olcsóbb. Örülünk neki, és a képeslapnak is. Másnapra pedig nem marad más hátra, mint hazarepülni élményekkel feltankolva. Mármint repülőn:
Pár kép a telefonomról:
Adare
tenger gyümölcseis pite (inkább pogácsa)
Killarneyben beültünk sörözni a belvárosban
vacsi előtti vajas buci
Connacth hotel desszert válogatás
Adare házacskái
a szemét kaja
ismét vajas bucik
Köszönjük Írország, hogy ilyen csodaszép vagy és köszönjük anyu és apu, hogy ezt lehetővé tettétek nekünk! Remélem visszajutok valamikor!
